Rég nem jelentkeztem, mert kiköltöztünk a városból. Próbáltam berendezkedni az új életünkre, s elrendezni a dolgokat. Még most sincs minden készen, de legalább lakályos a lakás. Hiányzik ugyan ez meg az, de jelen helyzetben luxuscikknek számítanak.

Kávé. Ma is a kedvenc bögrémből. Otthonról. Kötelező távmunka. Pánik van? Talán pici. Elővigyázatosság van? Igen. Nem tudom olvassátok -e pl a WMNmagazin cikkeit a vírus témában, de sokkal emberibbnek tartom ezeket, mint a különböző platformokon terjengő rémhíreket. Hazudnék, ha azt mondanám nem aggódok. Aggódok. A családomért. A szüleimért, a nagymamámért, a húgomért és a szeretteimért. Teszem a jókívánságokat, mindenkiért, és buddhistaként meditálok, annak tudatában, hogy a karma, az ok-okozat mindenképpen működik, vagy így, vagy úgy, vírus ide-oda. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Tartsuk be a higiéniás előíràsokat, mossátok a már így is rinocéroszra száradt kezeket, és ne másszatok a másik szájába se a metrón, se a boltokban, se a "jaj csak egy percre álltunk meg beszélgetni" helyzetekben. Fertőtlenítsétek a lakást, a telefonokat, és igyekezzetek ne összetapicskolni mindent. Egyetek vitaminokat, és nyugtassatok meg màsokat is. A változás az élet egyetlen állandó körforgása.

És igen, kétségtelenül a változás hatja át a napjainkat. Mindenki lehetőséget kap most, hogy mélyen önmagába nézzen. Családok lesznek, vagy már vannak összezárva, akarva akaratlan kénytelenek csak egymásra figyelni. Játszani a gyerekeikkel, meghallgatni őket, figyelni egymásra, aggódni, szeretni. Állások üresednek pillanatról pillanatra, gazdasági, anyagi szinten is megszorítàsok jönnek, a pazarló életmód valószínűleg egy hosszabb időre megszűnik létezni. Most derül ki igazán, ki kire számíthat, az emberek ebben a nehéz helyzetben vajon segítik-e egymást, és összetartanak, vagy még a bajban is kizsigerelik, és tapossák tovább a másikat. (Láttam példát már erre is, arra is. Utóbbi mérhetetlen szomorúsággal tölt el.) Lehetőséget kaptunk, még ha sokak most a pánik közepette ezt nem így élik meg. Lehetőséget, hogy felismerjük a valòdi értékeket. Most kiderül mi a Valóság és mi az Illúzió. Hogyan éltünk eddig, s mi az, amire valóban figyelnünk kellene. Ráébredünk, hogy nincs értelme az állandó rohanásnak, a javak felhalmozásának, a szüntelen költekezésnek, a semmi hajkurászásának. Nekem személy szerint nagy tanulság már most, pedig még csak az elején vagyunk.

A mostani időszak a konyhánkban sem az agyament fogyasztásról szól, így mi is abból gazdálkodunk, ami jelenleg rendelkezésre áll. Picit speciálisabb a helyzet ugyan miattam, mert igyekszem tartani a diétát, de jelenleg nyilván feladtam az erre vonatkozó teljes kötelezettségemet. Tegnap ezt a gyors tésztát készítettem ebédre. Tudnám még flancolni, de nincs értelme. Az biztos, hogy a friss zöldség és gyümölcs fogyasztást amíg lehet szeretném tartani, így a spenót csak pár percet kapott a serpenyőben, hogy még ress maradjon.

Gluténmentes pennét főztem sós vízben. Közben egy nagy serpenyőben olajat hevítettem két közepes fej lila hagymát és egy fokhagymát üvegesre pároltam (vöröshagyma bolti készlet nuku). Egy tálban 200ml rizstejszínt kevés kókusztejjel, 1 tojással, sóval, borssal elkevertem. A kifőtt tésztát a hagymára borítottam, átforgattam a hagymás olajon, ráöntöttem a tejszínes keveréket, kevés reszelt parmezánt kevertem bele, majd két marék friss bébispenóttal gazdagítottam. Több tejszín kellett volna, s fogyasztáskor még tutira megfejeltem volna parmezánnal, de spórolunk az alapanyagokkal.

 Az Instagramon és a Facebookon is igyekszem napi isnpirációt nyújtani, legyen szó egy tányér levesről, vagy a reggeli kásáról, így ha egyszerű és gyors receptekre vágytok, keressetek valamelyik felületen.