A.-val mindketten imádjuk a sárgabarack lekvárt. Nem csak, hogy imádjuk, élünk-halunk érte. Főleg az anya féle változatért. A sűrű, darabos, üveges kis finomságért. Régebben mindig az otthoni kamrát lejmoltam le, ha hazalátogattam; idén viszont úgy döntöttem - kicsi konyha ide-oda - én is nekiállok. Mindenképpen cukormentes változatban gondolkodtam, ezért Iza kolléganőmhöz fordultam, aki IR-esként szakértőnek számít a témában. Mutatott is egy receptet, amit elmentettem magamnak. Aztán eltelt pár nap és hazaugrottam Isaszegre, ahol is anyukám egy egészen más módszert javasolt, mint a receptben leírtak. Maradt a szülői szóbeli átadás az alap, és a két módszert vegyítve született a recept. Az első adag elkészültét követően nem voltam teljesen elégedett, mert bizony kiérzem rajta a negyedannyi mellékízét, de A. szerint, ha nem mondom, ő észre sem vette volna. {Na jó, lehet kicsit rigolyás vagyok ezekkel a mű édesítőszerekkel.} A második adag, éppen ezért, már teljesen cukormentes készült, épp a dunsztban csücsülnek. A korábbiak közül egy üveget már kiszemeltem, úgyhogy barackos mandulatorta készül a közeljövőben. Ezt a receptet is hozom majd Nektek. A lenti mennyiségből nekem 11 db üvegem lett, olyan 3 dl környéki űrtartalommal per üveg.

Korábban kiürült befőttes, tormás és  joghurtos üvegeket használtam a célra, zerowaste alapon szeretem ezeket gyűjteni, pont jól jönnek az ilyen alkalmakra.

Hozzávalók:

• 5 kg sárgabarack
• 1 mokkáskanál citromsav (patikában is kapható)
• 40 g pektin
• 120 g Dia-wellness 1:4 paleolit cukorhelyettesítő
  

Elkészítés:

1. Egy lábasban 2 liter vizet forralunk, majd pár percre beleültetjük a sárgabarackokat {több adagban}. Ha a barackok feljönnek a víz felszínére, átemeljük egy hideg vízes edénybe, kicsit várunk vele {különben leégnek az ujjaink}, majd lehúzzuk a héjukat. Magtalanítjuk, és egy, a főzés céljára előkészített lábasba tesszük. Én nem szórakáztam az edényekkel, nem szeretek annyira mosogatni, inkább jó alaposan kifertőtlenítettem a mosogatókagylót, ezt engedtem félig hideg vízzel, s ide emeltem át a hőkezelt gyümölcsöket.
2. Miután az összes gyümölcsöt kimagoztuk, kézzel jó alaposan nyomkodjuk szét a gyümölcshúst. Használhatunk turmixgépet is a művelethez, nekem nem ért meg annyit az utólagos tisztítgatás, sokkal gyorsabbnak és egyszerűbbnek bizonyult ez az "anya féle" kézzel széttrancsírozós módszer. Így a lekvár is darabos marad, amit mi kifejezetten szeretünk. {ó, már látom magam előtt azokat az isteni vajas- lekváros kalácsszeleteket szombat reggelre; alig várom}
3. A barack pépet (vagy turmixolt válzozatát) feltesszük főni, s az első, forrást jelző rottyanást követően még úgy 5-10 percig tovább főzzük, közben néha megkeverve, nehogy odakapjon. Ilyenkor adjuk hozzá a citromsavat, ami elsődlegesen a színét hivatott megőrizni.
4. Ha úgy ítéljük kellő időt töltött a tűzhelyen, a negyedannyi édesítőt elkeverjük pektinnel, majd besűrítjük vele a levárunkat. Itt már csak annyit várunk, hogy az édesítő teljesen feloldódjon, de további főzést a barack már nem igényel.
5. Sterilizált 3 dl-es üvegekbe töltjük, ügyelve, hogy az üvegek szája, és pereme teljesen tiszta maradjon, majd 5 percre fejre állítjuk mindegyiket, hogy kellő vákum keletkezzen.
6. Ha megvagyunk vele, pár napra dunsztba tesszük. Jelen esetben ez nálam a kanapé mögé rejtett hálózsákba, és pokrócokba csomagolást jelentette.

 Remélem, hogy tetszett a recept! Ha igen és szeretnétek még több insirációt gyűjteni, akkor csatlakozzatok hozzám az Instagramon és Facebookon is Choco&Tahini oldalán.