A Powidl hazája Ausztria, de cseh, szlovák és lengyel földön is találkozhatunk vele. Tulajdonképpen nem más, mint egy sűrű, ragacsos szilvalekvár. A lekvárt hozzáadott cukor nélkül, önmagában párolva készítik, melynek alapjául a késői, sokszor faggyal csípett, magas cukortartalmú szilvaszemek szolgálnak. Ha jó minőségű Powidl-t szeretnétek beszerezni, akkor érdemes kistermelőkhöz fordulni, ugyanis sokszor még az ausztriai boltok polcain sem található. A legjobb azonban, ha magatok főzitek meg, még akkor is, ha több órát rá kell szánnunk a megfelelő állag eléréséhez. Higgyétek el megéri. Egyrészt a lakásban napokig finom, édeskés, fahéjas illat terjeng majd, másrészt a sűrű kavargatás közben lehetőségünk van akár online angolórákat is venni, így hasznosan, s nem pazarolván telnek majd a lekvár főzéssel töltött percek. Az idő fontos tényező tudom, de némi megfontolt tudatosságot követően napirendünk a lehető leghasznosabban alakítható.

Gyermekkoromban sokszor szedtünk szilvát a kert hátsó végében található két öreg, kérges szilvafáról. Emlékszem előrébb is volt másik kettő, de valahogy a hátsókról jobban esett. Már nem tudom, hogy valóban édesebb volt, vagy csak rendetlenkedésre volt alkalmasabb a kerti bujaság takarása, mindenesetre szép emlékeket idéz. A lekvárral azonban hadilábon álltam, mígnem a sűrű töltelék egyszer egy hájas tésztába tekerve rejtőzött, s már csak a negyedik, ötödik darab után ismertem fel valós kilétét. Akkor barátság köttetett, és úgy tűnik időtlen tart.

Hozzávalók (1 kg lekvárhoz):

• 5 kg érett szilva
• 1 zacskó aszalt szilva
• 1 citrom reszelt héja
• 1 tk fahéj
• 1 tk kardamom
• 1 tk őrölt szegfűszeg
• 1 ek rumaroma

Elkészítés:

➵  Első lépésként mérjük fel mennyi lekvárt szeretnénk főzni. Ha 5 kilogramm szilvát használunk fel, úgy 1 kilogrammnak megfelelő Powidl-t kapunk. Tehát ha csak 500 gramm befőzését tervezzük, úgy ahhoz 2,5 kilogramm szilvát kell vásárolnunk. Mondjuk kinek elég 500 gramm szilvalekvár? :)

➵  Egy - lehetőség szerint tapadásmentes (mondjuk kerámia) - edénybe öntöm az 5 kg mosott, felezett, kimagozott szilvát, majd hozzáadok 1 (akár 2) zacskónyi aszalt szilvát, mondanom sem kell, hogy a magozott verziót. Az aszalt szilva egyfajta komplexitást, mélységet ad majd a lekvárunknak, s megelőlegezett cukortartalma segít majd a kívánt sűrűséget elérni.

➵  Reszelt citromhéj, fahéj, szegfűszeg, kardamom és rumaroma kerül még bele. Lassú tűzön - nálam nyílt láng használat hiánya miatt, alacsony hőfokra melegített villanytűzhelyen -, sűrű kevergetés közepette főzöm jó 3-4 órán át, attól függően milyen érett szilvaszemeket sikerült beszereznem.

➵  Amikor mély sötét lila, már-már fekete színre, és nehezebben keverhető állagra vált a gyümölcsmassza, leveszem a tűzről, s előzőleg forrázott, tiszta üvegekbe töltöm. Ezeket 10 percre fejre (kupakra) állítom, majd mehet is a spájzba. (Már akinek van, nálam a kanapé mögött lapulnak.)

Remélem, hogy tetszett a recept! Mondd el a véleményedet alul kommentben vagy oszd meg Facebookon,  vagy Instagramon Choco&Tahini oldalán!