Új év, új kezdet, új fogadalmak, lehetőségek, nehézségek, buktatók, örömteli, és szomorú pillanatok. Az élet nagy játéka, körforgása sosem áll meg. Minden folyamatos változásban van, ahogyan az évszakok váltják egymást, úgy a mi periódusaink, életszakaszaink, fejlődési állomásaink, azok a bizonyos sorsfordító pillanatok is érkeznek és távoznak. Kicsit néha meghalunk, majd időről időre újjászületünk. Ismerős ugye? A nagy fogadalmak ideje. Általában ezt hozza az új esztendő. Az én fogadalmaim, ha vannak ilyenek, sosem köthetők egyetlen naphoz. Ahogyan én változom, úgy változik az is, miben és hogyan látom a fejlődési lehetőségeimet, s ezekhez mérten állítok fel új szabályokat, tűzök ki célokat, vagy változatok az aktuális életmódomon. A változáshoz igazodom, s nem a megszokásokhoz. Ettől lesz a fejlődés valós és időszerű. Mindig az újhoz kell alkalmazkodni, sosem a régihez paszírozni azt, bármiről legyen is szó. Ne ragaszkodjatok semmihez, engedjétek szabadon áramolni az életet magatok körül, s meglátjátok az egész mennyivel könnyebb lesz.

A újévi lencseevés tradicionalitása azért nálunk is megjelenik, nem mintha ettől várnám azt a bizonyos lottó főnyereményt, mégis beleívódott a jelenembe, így, mint sokan mások, mi is ezzel alapozzuk meg az idei kis szerencsénket. Főzeléket terveztem mára, mivel nem volt kedvem túl sok időt a konyhában tölteni. Ahhoz, hogy a főzés idejét rövidítsem, előző este beáztattam 400 g lencsét, és hagytam, hogy egy éjszakán át puhuljanak a szemek. Ma délelőtt, ébredés után - mert hogy régóta először végre majdnem 11-ig aludtam -, nekiálltam és pikk-pakk összedobtam az ebédet. Egy joghurtos, dijoni mustárral és fűszerekkel feltuningolt lencsefőzeléket készítettem. Boldogan faltam be, majd semmi mást nem terveztem ezután, csak ágyban fetrengést. Én így indítom az új évet, kipihenem az elmúlt iődszak fáradalmait, és örömtelien vágok bele a következőbe.

Hozzávalók:

• 400 g lencse
  
• 1/2 citrom
  
• 2 gerezd fokhagyma
  
• 1 nagy fej vöröshagyma, finomra aprítva
• extra szűz olívaolaj
• 1/2 teáskanál őrölt fehér mustármag
• 1/2 szárított koriander
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1/4 teáskanál cayenne bors
• 1/2 teáskanál morzsolt borsikafű
• 3 babérlevél
• 1,2 liter zöldségalaplé 
• 2,5 dl joghurt (kókusz- vagy laktózmentes)
• 1,5 evőkanál dijoni mustár
• 150 g friss petrezselyem

Elkészítés:

➵  A lencsét előző este áztassuk be annyi vízbe, amennyi jócskán ellepi.

➵ Másnap aprítsuk fel a hagymát és dinszteljük üvegesre. Én kevés vízzel is fel szoktam önteni, hogy gyorsabban puhuljon.

 ➵ Fokhagyma nyomó segítségével a két fokhagymát is préseljük hozzá, majd a fűszekkel együtt pirítsuk további 1-2 percig.

➵ Ezután jöhet bele a lencse, majd öntsük fel a zöldségalaplével. Sózzuk, borsozzuk, tegyük hozzá a babérleveleket, majd fedjük le, és főzzük hozzávetőlegesen 30-40 percig. (függ a lencse minőségétől is, ellenőrizzuk kóstolással)

➵ A joghurtot öntsük egy tálba és keverjük el a mustárral. Öntsük ezt is a főzelékhez. Forraljunk rajta egyet, majd legalább két merőkanálnyit szedjünk egy tálba, és botmixer segítségével pürésítsük le. Ezzel fogjuk besűríteni a főzeléket. Ha lehet kerülöm mind a keményítő, mind a liszt használatát, s főzelékek esetén tökéletes megoldás, ha önmagukkal sűrítjük azokat.

➵ Sózom, és frissen őrölt fekete borssal egyenlítem ki az ízeket.

➵ A petrezselyem felét a főzelékbe teszem, a másik felét fél citrom levével összeforgatom. Tálaláskor a főzelék közepére halmozom, chilivel és joghurttal szervírozom.

Ezt a verziót még évekkel ezelőtt Szatmári Feri receptje alapján turbóztam fel és vegánosítottam, az eredetit megtaláljátok az oldalán: https://szatmariferi.blog.hu/2013/09/18/joghurtos-mustaros_lencsefozelek.

Remélem, hogy tetszett a recept! Mondd el a véleményedet alul kommentben vagy oszd meg Facebookon,  vagy Instagramon Choco&Tahini oldalán